Gondolatok a gondolatokról
Kattogtatom a TV távkapcsolóját. Az esti beszélgetős műsorok ideje van. Mindenki bizonygatja a saját „igazát”… Szeretnének meggyőzni, hogy az ő álláspontjuk a tökéletes, támadhatatlan, abban higgy.
Bámulom őket pár percig, és megállapítom, hogy ezek nem ebben a világban élnek.
Sokszor mondogatják nekem is, hogy „te nem ebben a világban élsz”. De ismersz Te két olyan embert, aki ugyanabban a világban él? Mindenkinek más jut eszébe egy tárgyról, egy gondolatról, egy szóról.
Egyedi építésű elmepalotákkal rendelkezünk. Persze vannak túlzottan egyediek vagy robosztusak, vannak minimalisták illetve cifrák, esetleg gótikusak... A lényeg, hogy nincs két egyforma. Ám ezek a paloták a saját kis népeikkel, akik itt az úgynevezett mémek, középkori háborúkat vívnak. Hiszen igyekszünk meggyőzni egymást a saját igazunkról, igyekszünk egymásba ültetni saját kis mémjeinket, hogy azok betelepítsék mások szépen szerkesztett palotáit, azokat a saját képükre formálják. Miközben az írásaimat olvasod, Te is formálódsz, ha akarod, ha nem. Igazából arra szeretnék kilyukadni, hogy gondold meg, kinek nyitod ki a várad kapuit, kit vagy mit engedsz beleköltözni. Hiszen egyetlen kapunyitás is járhat végzetes következményekkel, átépülésekkel, ami vihet „jó” vagy „rossz” irányba. Mert ugye ez utóbbi két fogalom relatív…