Boldog Új Évet!
Szilveszter éjjel hangosan és színesen űzzük el az óévet, és ugyanilyen ricsajjal vágunk bele az újba. Igen, ilyenkor mit sem törődünk a szomszéd kutyájával, házi kedvenceivel, haszonállataival. Minek is, hiszen más sem teszi. Nem? …gondolja, aki még nem látott ilyenkor kétségbeesetten menekülő állatot az utcákon ide-oda futkározni. Persze, mindenkinek a maga döntése, hogy mennyire figyel a környezetére, mennyire helyezi előtérbe saját érdekeit. Ha neki pont az az érdeke, hogy illanó-puffogó csillagokat varázsoljon kertje egére, egyértelműen háttérbe szorítja az olyan nálánál alsóbb rendű ( ebben nem vagyok biztos) lények érdekeit, mint az állatokét. Tegye, mert megteheti. Ebbe senki sem szólhat bele, és én sem akarok. Viszont egy felelős gazdi egy ilyen nehéz időszakban tegyen meg mindent, hogy kedvencének átvészelhetőbb legyen ez az ominózus éjszaka. Ha tehetem -és általában úgy alakítom a teendőimet, hogy tehessem- én mindig a kutyáim mellet vagyok ilyenkor, nem hagyom őket egyedül, mert tudom, hogy ez megnyugtatja őket. Vigyázzunk kedvenceinkre!
Az ember ilyen, rombol, nem figyeli az értékeket, csak akkor tudja már hogy mit veszített, mikor már nincs visszaút, mikor a csodát a porba tiporta. Helyette mű csodákat kreál, mint a csillagokat idéző tűzijátékok.
A valódi csillagok talán csak azért vannak oly messze tőlünk, mert ha közelebb lennének, azokat is lerombolnánk, elrontanánk, profánul megfosztanánk őket angyali szépségüktől. Hiszen ezt tesszük a ránk bízott földi paradicsommal is. Jobb is így, maradjanak csak távol tőlünk, mi pedig elégedjünk meg a tiszavirág életű tűzijátékok nyújtotta gyönyörrel.
A következő évi fogadalmam, hogy megpróbálom meglátni az apró csodákat, nem elrobogni mellettük a túlhajszolt mindennapjaimban, és főleg nem széttiporni őket. Talán ez a legegyszerűbb és mégis legbonyolultabb feladat.
Vidám szilvesztert és boldog, eredményes, fogadalombetartós új évet kívánok mindenkinek, aki még a cikk végét is elolvassa, és annak is, aki nem!