"Tudsz játszani?"
Ismeritek Fodor Ákost? A haiku egyik nagy magyar mestere volt, nemrégiben hunyt el.
Úgy kb. egy hónapja találkoztam egy idézettel a neten: „-Tudsz játszani? / -Tudok. / -És szeretsz is? / -És szeretlek is.” Puff! Megdobbant a szívem. Továbblapoztam, kerestem valamit. Nem érdekelt hogy szentimentális felem egy szempillantás alatt olvadt rózsaszín löttyé. Erősnek kell lennem, tanulni kell a zh-ra - így győzködtem magam.
Ez az erősség egészen addig tartott, amíg mély álomba nem szenderültem. Annyira megérintett ez a néhány szó, hogy ezzel álmodtam. Reggel első dolgom volt fölütni a laptopot és megkeresni a szerzőt. Fodor Ákos… hmm… magyar… és még nem is hallottam róla. Ez az én szegénységi bizonyítványom… meg az oktatásé, mert megtanuljuk Berzsenyit, Zrínyit, csupa régi, „nemes penésszel” bevont egykor átütő sikert arató művész kiváló munkáit, de a maiakkal nem vagy csak alig foglalkozunk. Persze én szerencsés helyzetben vagyok. Nekünk olyan tanárunk volt még a gimnáziumban, aki bevezetett minket a kortárs irodalomba is. Megismerkedtünk Varró Danival, Tóth Krisztával, Spíró Györggyel, Heller Ágnes néhány gondolatával, voltunk megnézni olyan színdarabot, melyet Alföldi Róbert rendezett… és még napestig sorolhatnám. Amikor velük kalandozom, azt érzem, jó helyen vagyok, igen, ők is magyarok, és milyen felemelő gondolataik vannak. Büszke vagyok, hogy honfitársuk lehetek. Csak a baj az ott kezdődik, hogy néha felkapcsolom a televíziót… néhány pillantás az Ibizán mulatozó tűzhöz közeli emberre, vagy a parlamenti függöny mögött bujkáló, az „érdekeinket képviselő” másik gyöngyszemre, és akkor megfordul a világ. Ceizel Endre is hitte, hogy lehet itt Magyarországon Amerikát csinálni… de nem, ő is belebukott. Coelho írja (bár nem tartozik a kedvenc íróim közé, úgy gondolom, ahhoz, hogy véleményt tudjak róla mondani, mivel ő egy közismert író, néhány művét el kell olvasnom): „ A világ nagy, az ő városa kicsi, az érdekes emberek pedig mind elmennek.” Mi még nem vagyunk erre felkészülve, kicsik vagyunk, és az érdekes embereket hagyjuk elmenni. Lehet hogy nem is leszünk… De van itt is néhány kiemelkedő alak, aki nem kicsinyeskedik, és nem csak a pénz és a földi javak érdeklik őket. Nagyságuk előtt megemelem a kalapom.
Evezzünk most nyugodtabb vizekre, nem szeretnék belemártózni a politika mocsarába, mert nagyon ragadós, és nehéz kifürödni belőle.
Igen, Fodor Ákos neve egy szempillantás alatt helyet kapott a szívemben. Sok kis szösszenete zsong a fejemben, szinte minden nap eszembe jut néhány gondolata. …vagy mondhatnám napmintnapmintnap gondolok rá… :)
